Radnóti menetoszlopa 1944. szeptember 17-én indult útnak gyalog Szerbiából, a bori táborból, s egyebek között Belgrádot, Zemunt (Zimony szigete), Pancsovát, Titelt, Újvidéket, Cservenkát, Mohácsot, Szentkirályszabadját érintve vonszolták magukat a munkaszolgálatosok Magyarország nyugati határa felé. (A versek keletkezési helyszínei ezt az útvonalat követik.) Az elcsigázott foglyok közül útközben többen a kísérő különítményes katonák kegyetlenkedéseinek estek áldozatul. Akik nem bírták az erőltetett menetet és összeestek, azokat lelőtték.

Október végére, november elejére Radnóti teljesen legyengült, s huszonegy testileg és lelkileg összetört társával együtt 1944. november 4-én lőtték tarkón a Győr közelében levő Abda község határában. A kivégzésnek híre ment a helyi lakosok között, ezért az ő bejelentésük nyomán 1946 júniusának végén feltárták a tömegsírt. Az exhumálás során Radnóti ruhájából számos dokumentum, fénykép és levél mellett egy 14,5×10 cm-es, harminc lapos notesz is előkerült, benne a bori táborban és az erőltetett menet során írt tíz verssel. Ezt a föld alatti enyészetnek húsz hónapig kitett füzetet nevezzük bori notesznek.

Internetes kiadásunkban a notesz teljes facsimiléjét közöljük, minden oldal alatt a versnek a modern kiadásban szereplő szövegével. A szövegek mellé beillesztettük a bori versek Radnóti által letisztázott kéziratait is, amelyeket a tábor felszabadítása után Szalai Sándor hozott haza Magyarországra.

A noteszben, sorban a következő versek olvashatók.
 

Hetedik ecloga. A vers keletkezési dátuma olvashatatlan, s a Szalai Sándornak átadott külön lapon sincs a keltezés feltüntetve. A szakirodalom ennek ellenére úgy datálja, mint a többi verset: „Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben. 1944. július.” A Hetedik ecloga nyilván ott és abban az időben íródhatott, de tény, hogy a dátuma olvashatatlan.

Nyolcadik ecloga. Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben. 1944. július 22.

Radnóti áthúzta ezt a változatot, s pár lappal később, augusztus 23-i keltezéssel, immár kiegészítve, újra bemásolta a noteszébe.

Levél a hitveshez. Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben. 1944. augusztus.

A szakirodalom „augusztus-szeptember” keltezéssel látta el, jóllehet a noteszben egyértelműen látható, hogy Radnóti csak az „augusztus” hónapot írta verse alá.

Gyökér. Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben. 1944. augusztus 8.

A la recherche. Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben. 1944. augusztus 17.

Nyolcadik ecloga. Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben. 1944. augusztus 23.

Razglednica. 1944. augusztus 30. A hegyek közt.

Erőltetett menet. Bor. 1944. szept. 15.

Razglednica (2) Cservenka, 1944. okt. 6.

Razglednica (3) Mohács, 1944. okt. 24.

Razglednica (4) Szentkirályszabadja, 1944. okt. 31.

Utolsó versét nem noteszlapra írta, hanem egy félbetépett, csukamájolajat reklámozó cetli hátoldalára. A cetlit minden bizonnyal utóbb ragasztották be a noteszbe.

A Gondviselésnek hála, a noteszben éppen azok a lapok sérültek meg a legkevésbé, azok a versek olvashatók legjobban, amelyek egyedül csak a bori noteszben maradtak fenn: a Gyökeret és a négy Razglednicát tartalmazó lapok.

A „kis szerb iskolásfüzetben” – Ortutay Gyula határozta így meg – nemcsak Radnóti kézírása olvasható, hanem a címlapon cirill betűkkel, szerbül egy nyomtatott szó is: Авала (Avala). Az Avala Belgrádtól délre található hegy, s talán egy papírgyártó cég választotta magának a szép, dallamos nevet. Az Авала szó alatt „5”-ös szám látható, s egyelőre talány, hogy ez mire utal.

Az első lap rektójára és verzójára öt nyelven ugyanazt a tartalmú szöveget írta Radnóti. A magyar, a szerb és a német nyelvű szöveg jól olvasható, a francia és az angol eléggé elmosódott, csak nehezen lehet kisilabizálni.

A magyar nyelvű szöveg a következő:

„Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra, Ortutay Gyula dr. egyetemi magántanár címére: Budapest, VII. Horánszky u. 1. I.”