POGÁNY KÖSZÖNTŐ
 

1930 márciusának elején a Kortárs kiadónál megjelent első önálló verseskötete, a Pogány köszöntő. Baróti Dezső, Radnóti szegedi barátja,  így idézte fel a kötet születési körülményeit: „A kötet összeállítása nem kis gondot okozott neki. Leginkább azért, mert kinyomtatásának költségeit saját erejéből kellett előteremtenie, a kötet kiadója gyanánt feltüntetett Kortárs maga is állandó anyagi nehézségekkel küszködött, s így csak nevét adhatta oda. A nyomdaköltséget, a kor fiatal költőinek jó részéhez (köztük épp a legjobbakhoz!) hasonlóan neki is gyűjtőíveken kellett összeszednie. Magam hallottam tőle, hogy nem valami nagy összeg gyűlt össze, így ez a körülmény is befolyásolta a válogatást.”[1]

A kötet élén, a cím után Henri Barbusse (1873–1935), francia költő, író, kommunista aktivista – Oroszország, valamint Sztálin címmel jelentetett meg könyveket – Jézus (1927) című könyvéből választott mottó áll:

14. OÚ VAS-TU, PETIT?
15. VERS L’OEUVRE DE DOUCEUR.
16. IL DIT ENCORE: NON. PUIS Á MOI QUI
 PARTAIS, IL DIT: QUAND BEAUCOUP DE
 JOURS SE SERONT PERDUS, TU REVIEN-
 DRAS ICI, UN JOUR

Hajós Károly fordításában a számozás nem egyezik az eredetivel:

„16.– Hová mégy, kis fiú? 17. – A szelídség cselekedetei felé. 18. – Ő megint mondá: nem. Azután hozzám, aki eltávoztam, így szólt: Ha sok napok elvesztek, te visszatérsz ide egy napon.”[2]
 

Ferencz Győző szerint a kötet címe arra utal, hogy a fiatal költő belép az irodalomba, s hogy társadalmon kívüliként, az újnépies lírával rokon pásztori költészet hangján szólal meg. A Barbusse idézet pedig a jóság programját fogalmazza meg. A pogány tehát nem vallástalan értelemben, hanem lázadó jelentésben szerepel. A fiatal költő Jézusban szociális forradalmárt látott.

A kötet recepciója mérsékelt, de jóindulatú, megértő volt. Bálint György, a majdani jó barát, aki a későbbi köteteiről is mindig elismeréssel írt, már a Pogány köszöntőben felismerni vélte Radnóti tehetségét, s ezt a kor legrangosabb folyóiratában, a Nyugatban mondta ki: „…ennek az exkluzív jellegű lírának felbontott, szabad formáiban néha találkozik az expresszionisztikus kifejezés a bukolikus hanggal. […] Lehetünk tehát korszerűek és poétikusak is egyszerre. Nem is kell ehhez nagy költőnek lenni. Csak tehetségesnek.”[3]
 

ÚJMÓDI PÁSZTOROK ÉNEKE
 

1931 márciusának végén, a Fiatal Magyarország kiadásában megjelent második verseskötete, az Újmódi pásztorok éneke.

A kötet világképére, sőt a kötet címválasztására is erősen hatott Szilágyi Andor, erdélyi író Új pásztor című kommunista agitációs regénye. A kötet címe a Beteg a kedves című versben is felbukkan:

Hallod-é halott apám! te szoknyás
koromban tanítottál lenge imákra:
Imádkozz érte most, mert elfajzottam
tőled én ujmódi pásztorok közé, akik
nem szoktak imákat énekelni!

Egy év termését foglalja magába a kötet: a legkorábbit, a Homály című verset 1930. március 16-án, a legkésőbbit, a Keseredőt 1931. január 30-án írta Radnóti. Vérbeli „szegedi” kötet ez, a harmincegy versből tizenkilenc Szegeden született.[4]
 

A kötet négy ciklusra oszlik:

• Táj, szeretőkkel
• Elégiák és keseredők
• Aprószentek
• Legény a lány után

A kötet két verse, az Arckép és a Pirul a naptól már az őszi bogyó miatt komoly kellemetlenségei támadtak Radnótinak.
 

Arckép

Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!
 

Pirul a naptól már az őszi bogyó

Szőke, pogány lány a szeretőm, engem
hisz egyedül és ha papot lát
rettenve suttog: csak fű van és fa;
nap, hold, csillagok s állatok vannak
a tarka mezőkön. És elszalad. Por
boldogan porzik a lábanyomán.

Pedig fönn a kertek felé
feszület is látja a csókját és
örömmel hull elé a búzavirág,
mert mindig hiába megcsudálja őt
egy szerelmetes, szakállas férfiszentség.

Tizennyolc éves és ha nélkülem van,
hallgatva jár, mint erdős partok
közt délidőn jár a nyári víz s
csillogó gondot ringat magában arról,
hogy sohasem telünk el a csókkal és
szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
 

1931. április 14-én a budapesti ügyészség „az 1929. évi VII. t. c. 2. szakaszának I. pontjába ütköző szemérem elleni vétség és az 1879. évi XL. t. c. 51. szakaszába ütköző vallás elleni kihágás…” címén elkoboztatta a kötetet.[5] A királyi főügyész azt is indítványozta, hogy a „vád tárgyává tett sajtótermék” bárhol található összes példányát és magát a kéziratot is foglalják le. Házkutatást rendelt el a szerzőnél és a kiadó nyomdatulajdonosnál is. A verseskötetből ötven példányt Radnóti szegedi Széchenyi tér 8. szám alatti albérleti lakásán foglaltak le a nyomozók. (A többit a barátai elrejtették.) Ezt az eseményt örökítette meg a költő 1931. április 19. című versében, amely így kezdődik: „Új könyvemet tegnap elkobozták.”
 

1931. december 8-án került sor verseskötete perére. Az első fokú ítélet az Arckép és a Pirul a naptól már az őszi bogyó című verseiért vallásgyalázás miatt nyolc nap elzárásra ítélte a költőt. Radnóti fellebbezett az ítélet ellen. A fellebbezéséhez csatolta Sík Sándor levelét is. A nagy tekintélyű szerzetes taktikusan megvédte tanítványát a vallásgyalázás vádja alól, s véleménye nyilván sokat nyomott a latba, mert az 1932. május 19-i fellebbviteli tárgyalás az ítéletet ugyan helybenhagyta, de a büntetés végrehajtását egy év próbaidőre felfüggesztette.
 

Nemcsak Sík Sándor, hanem Zolnai Béla, a francia irodalom és nyelv professzora is kiállt Radnóti mellett. Zolnai Béla éppen tanítványa peres ügye idején közölt tőle verset az általa szerkesztett szegedi folyóiratban, a Széphalomban: „Szép Zolnaitól, hogy az elkobzás után mégis lehozta (ti. Radnóti versét – B. A.). Ez mellémállás bizonyos tekintetben. Mégis az egyetemi tanárok hivatalos lapja ez.”[6]
 

A kötetről kevés kritika jelent meg, ebben nyilvánvalóan komoly szerepe volt annak is, hogy a példányait elkobozták, kevés jutott el belőlük az olvasókhoz és a szakmához is. Érdemes közülük Kardos László Nyugatba írt kritikájából idézni: „Ezek a versek első olvasásra elárulják a tehetséget. (…) Ebben a kötetben nagyon kevés olyan vers van, amelynek minden szava helyén volna, de talán egy sincs, amit érdemes nem volna elolvasni. (…) Radnóti Miklós tehetséges költő, és a következő kötete bizonyára teljesebb elismerésre szorítja a kritikust.”[7]
 

LÁBADOZÓ SZÉL
 

1933 februárjának első napjaiban a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadásában látott napvilágot Lábadozó szél című kötete. A címlap linómetszetét Dóczi György készítette.
 

A kötetről szép számban jelent meg kritika, írt róla többek között Bálint György, Ignotus, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumához kötődő Berczeli Anzelm Károly, Gáspár Zoltán és Tolnai Gábor. Radnóti számára azonban éppen a legfontosabb, Babits Mihály kritikája volt a legfájdalmasabb. Babits a Nyugat 1933. február 16-i számában Új népiesség című írásában Sértő Kálmán kötetével együtt tárgyalta a könyvet, s kifogásolta Radnóti költői nyelvének keresettségét, erőltetett népi fordulatait:

„…(Radnóti Miklós), akinek új könyve paplanomon hever, s akinek modern szabadvers-uniformisa alatt halkabb líra gyenge szíve dobog: ilyen virágénekeket dalol:

Minden alszik itt, két virág is szotyogva
egymásra hajlik…
s rotyogva nő…

Ahol a virágok is szotyognak és rotyognak, ott nem csoda, ha a napfény »hasra fekszik utakon, és nagyokat mélázva vakarja farát«. Ebben a költészetben a Kraftausdruckok pótolják az erőt, a pongyolaság a spontánságot, paraszti születés a hivatottságot s a fenegyerekség a tehetséget.”[8]
 

Radnótit felháborította a kritika, s 1933. február 17-én noteszébe a következőt jegyezte be: „Megjött az új Nyugat. Babits brutálisan nekimegy új könyvemnek.”

Ezzel egyedidőben két publikálatlan gúnyverssel is „bosszút állt” Babitson. A hagyatékban mindkettő kézirata fennmaradt.
 

Április

Mélán, rozsdálló róka
zászlós farkára száll
a csipogó madár
és fene farkasokkal
göndör barik ügetnek együtt,
hogy lássák, ha kontyba űl
asszonyom fején
a kemény aranysörény.

És csudálják róla verseim,
melyek gurulnak ott
az ég tetején;
madár eltátja csőrét
úgy csudálja
s csudálja róka, farkasok.
Barik is olykép: hogy
Szájukból kibillen fogsoruk!

Ajánlás:

Ó, emberek! Babitsnak torkát
Fojtsa füstként e boldog ének
és pöttyentsen fejére
fán rejtező madár.
 

A másik „gúnyvers”:
 

Bántott az agg koszorús; fűzött
hagymából legyen a koszorúja!
s puhácska fűre ha gondolja
hogy ül, sündisznó tű-tüskéje
fogadja farát a fogas pihenésre
 

A kötetre jellemző a naplóforma. Első ciklusa a Férfinapló. A nagyobb hitelesség érdekében a nyitóverset követő nyolc költemény címe egy-egy dátum.

A kötet nemcsak új verseket tartalmaz. Mivel az Újmódi pásztorok éneke nem jutott el az olvasókhoz, Radnóti a középső két ciklusba tíz verset ebből a kötetéből is beemelt.

A negyedik ciklus a Vackor.

A kötetet az Ének a négerről, aki a városba ment című vers zárja.
 

Ez Radnóti „szegedi” verseskötete. Ebben érhető leginkább tetten Radnóti baloldalisága. Szegeden került kapcsolatba az illegális kommunistákkal, s ekkoriban osztályharcos versek futottak ki a tolla alól.
 

ÉNEK A NÉGERRŐL, AKI A VÁROSBA MENT
 

1934-ben, a Gyarmati könyvnyomtató műhely kiadásában külön kötetben is megjelent a Lábadozó szél egyik ciklusa, az Ének a négerről, aki a városba ment. A könyvet S. Szőnyi Lajos húsz darab színvonalas linómetszete illusztrálja.

A nívós illusztrációk ellenére Müller Lajos nyomdász emlékezése szerint a kötetből egyetlen példányt sem sikerült eladni.[9]
 

ÚJHOLD
 

1935 májusában jelent meg Újhold című verseskötete Buday Györgynek, a később Angliában világhírre szert tett művésznek nyolc fametszetével, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma XV. kiadványaként. A kötet, csakúgy, mint a szintén Buday György tervezte előjegyzési ív, tipográfiai remekmű.

Radnóti a következőt jegyezte be naplójába: „Az Újhold hatodik könyvem. Öt verseskönyvem jelent meg és egy kísérletem, egy formatörténeti esszé Kaffka Margitról, ez volt a bölcsészdoktori értekezésem is. Az ember haláláig egy művön dolgozik. A megjelenő könyvek részei az oeuvrenek, az életműnek. Melyik a legkedvesebb könyvem? Mindig az utolsó. Most az Újhold. A művész, ha nem ragad meg valahol az úton, továbbjut az anyaggal való harcban. A mű a megvalósulás. Úgy érzem, újra továbbjutottam. És külön öröm és büszkeség nékem, hogy Buday György díszíti ezt a könyvem. B. Gy… harcostárs és művészete… de hagyjuk ezt. Róla egy nagy tanulmányt készülök írni úgyis.”[10]

A kötetet huszonkét vers alkotja, s Radnótinak ez az első kötete, amelyik nincs ciklusokra osztva.

A könyv egy példányából kivették a Szerelmes vers az erdőn című verset és Buday György hozzá készült fametszetét. Erre azért volt szükség, mert Gyarmati Fanni szülei jobban szerették volna, ha lányuk nem egy bizonytalan egzisztenciájú költővel köti össze az életét, s mivel az említett vers erotikája megbotránkoztatta volna őket, csak tovább fokozta volna bennük az ellenállást leendő vejük iránt. Végül valóban a „cenzúrázott” példány került a Gyarmati-szülők kezébe, de ez sem nyerte meg a tetszésüket.

A kritikák helyesen érzékelték, hogy Radnóti költészete átalakulófélben van. A szegedi barát, Tolnai Gábor közelről figyelhette meg „lírai tónusának” átalakulását: „Tegnap még bízva lázad s formai ideálja a romantikus egyéniség-hangsúlyozás; ma keserűen csalódott, az írói műhelybe elvonuló választékos Kazincyra gondol, verstermése pedig a szabad verstől – a távolodás már régen megkezdődött – a klasszikus és rímes formák zárt mértékének útján halad.”[11]
 

JÁRKÁLJ CSAK, HALÁLRAÍTÉLT!
 

1936 novemberének elején jelent meg a Járkálj csak, halálraítélt! című kötet. A címet Gyarmati Fanni javasolta.

Radnóti ennek a könyvének a költségeit is előjegyzési íveken próbálta előteremteni. A könyvet a Nyugat adta ki, ami már önmagában is rangot jelentett, valamint arról tanúskodott, hogy Radnóti és Babits Mihály viszonya rendeződött.

Amit Tolnai Gábor és mások már az előző kötet kapcsán is érzékeltek – Radnóti közeledését a klasszikus formákhoz –, ebben a kötetben ment végbe végérvényesen. Bár ez a fordulat Szeged után történt, minden bizonnyal nagy szerepe volt benne Sík Sándornak is, az ő esztétikai felfogásának, egyetemi előadásainak.

A kritika elismeréssel fogadta a kötetet. Bálint Györgyöt megdöbbentette a költő haláltudata: „Igazán nem bánatra hajló költő. Lázadó temperamentum, szereti az életet. (…) Kevés egészségesebb költőt ismerek ma – mégis mindig eszébe jut a halál.”[12] Szerb Antal szerint Radnóti ebben a könyvében találta meg hangját: „Radnóti költészete kisimult, mint az esti tájak, amelyeknek megszelídülését oly sokszor és oly szépen írja meg. A sokféle összetevő, hatás és tendencia, amelyből költészetét kiszűri, összeolvadt, összeerjedt, a költő és a stílusa itt áll előttünk készen, és új kötete a megérettség jóleső érzését kelti fel.”[13]
 

MEREDEK ÚT
 

1938. december elején a Cserépfalvi Kiadónál jelent meg Meredek út című verseskötete. A Meredek út az Újholdhoz hasonlóan, könyvészeti szempontból is figyelemre méltó munka. A gyomai Kner Nyomdában kiváló minőségű papíron készült ízléses könyvet a Magyar Bibliophil Társaság az év legszebb könyvének választotta. A könyv születési körülményeiről Haiman Györgytől, a kiváló tipográfustól értesülhetünk: „Cserépfalvi Imre vállalta ugyan a könyv kiadását, de a költségeket ő sem tudta fedezni. A baráti kör összefogott, hogy mégis napvilágot lásson. Jómagam a könyv tipográfiai gondozását vállaltam, s egy bécsi papírkereskedő cég budapesti igazgatójának jóvoltából ingyen papírt is szereztem hozzá. A nyomtatást Kner Imre vállalta magára, hogy ingyen-e vagy igen kedvezményes áron, arra már nem emlékszem pontosan.”[14]

Ebben a kötetében kezdte meg eclogái sorozatát, ebben jelent meg az Első ecloga.

Lesznai Anna, Ady nemzedékének jeles képviselője nagy rokonszenvvel írt a kötetről: „…Radnóti nagyobb utat tett meg ennél a köteles fejlődésnél, míg elérkezett a mai verseihez. Nemcsak az a rokonszenv lett mélyebb és forróbb, amely egybeolvasztja őt a természettel, hanem megemberesedett. Többet és szebbet fiatal költőről alig lehet mondani, mert visszatérhetni a természet alvó világába: varázslat; de magunkkal ragadni a természetet az emberi lélek szintjére: győzelem.”[15]
 

VÁLOGATOTT VERSEK (1930–1940)
 

1940. május végén látott napvilágot Radnóti Válogatott versek (1930–1940) című kötete az Almanach-Kiadónál. Az Almanach-Kiadó székhelye Radnótiék Pozsonyi úti házával szemben volt, s Kaczér Vilmos, a Toll című folyóirat egykori szerkesztője működtette.

A Válogatott versek kötet végére, az Újabb versek (1938–1940) című részbe, a régi verseken kívül kilenc új költeményt is beillesztett a költő. Ezek a következők: Szerelmes vers, November, Trisztánnal ültem, Együgyű dal a feleségről, Koranyár, Nyugtalan órán, Lángok lobognak, Mint a halál és A „Meredek út” egyik példányára.

A Válogatott verseket elismerően fogadta a kritika. Szemlér Ferenc kötetről-kötetre „lépegetve” értőn elemezte fordító- és költőtársa művészetét, és ekként összegezte véleményét: „Az elmúlt évtized alatt megjelent hét verseskönyve alapján Radnóti joggal rászolgált a költő névre, de igazi megkülönböztető jegyet tulajdonképpen ez a válogatott gyűjtemény ad neki.”[16] Bálint György ezúttal is lényeglátón szólt: „Ma már Radnóti régen túl van a nyelvi Sturm und Drangon: hangja kristályosan harmonikus, nemesen higgadt, latinosan mértéktartó. És ami a legfontosabb: senkire sem emlékeztet a modern magyar lírában, sem a kortársakra, sem a régebbi nemzedék nagyjaira.”[17]
 

NAPTÁR
 

1941. december 30-án készült el, s 1942-es évszámmal jelent meg Naptár című, tizenkét versből álló ciklusa a Hungária Kiadóvállalatnál.

1941. december 31-én a következő sorokat jegyezte be naptárába: „Tegnap elkészült a Naptár c. kis füzetem, a Hungária adta ki, újévi ajándékul küldi szét. Gyönyörű lett. Így a 12 vers is jobban tetszik. Hiába, fontos a »tálalás«.”[18]

A tizenkét hónapot megverselő ciklus darabjai 1939 januárja és 1941. február 28-a között keletkeztek.[19]
 

TAJTÉKOS ÉG
 

1946 júniusában, a Révai Irodalmi Intézet kiadásában jelent meg posztumusz kötete, a Tajtékos ég. A kötet tervét Radnóti állította össze, de végső formáját feleségétől, Gyarmati Fannitól kapta.

Gyarmati Fanni egészítette ki a kötet kompozícióját a férje által Szalai Sándornak 1944 őszén Borban, külön lapokon átadott „bori” versekkel, a Levél a hitveshez, a Hetedik ecloga, az Erőltetett menet, a Nyolcadik ecloga, és az A la recherche címűekkel.

1946 nyarán, néhány nappal a kötet megjelenése előtt, Radnóti holttestének exhumálásakor került elő a Bori notesz, s ebben öt olyan vers olvasható, amelyik kimaradt a Tajtékos égből: a Gyökér és a négy Razglednica.

Gyarmati Fanni tépelődését, gondolatait az eset kapcsán a naplójából ismerjük: „Arra kell gondolnom, hogy nem kellett volna még a könyvet kiadni. Most így a felületes sietségben kimaradtak ezek a versek, pedig itt valami roppant szellemi erőfeszítés dolgozott, hogy ezek éppen június végén, még a könyv megjelenése előtt, tehát június 19-én kerültek napvilágra. (…) A megfeszített csodálatos akarat a »mű érdekében« még a síron túl is működött hát. Nem maradhattak rejtve és nem pusztulhattak el ezek a versek…”[20]