1909. május 5-én Budapesten, a XIII. kerület Kádár utca 8. szám alatti ház egyik földszinti lakásában megszületett Glatter Miklós, a későbbi Radnóti Miklós. Édesapja Glatter Jakab (1874–1921) kereskedő – akkori szóhasználattal „utazó” –, édesanyja Grosz Ilona (1881–1909). A költő születése édesanyja és ikertestvére, öccse életébe került, amit eltitkoltak előle. Mindkét szülője évszázadok óta Magyarországon élő, asszimilálódott, izraelita vallású családból származott. Glatter Jónás, a költő apai nagyapja, a ma Szlovákiához tartozó Gömör-Kishont vármegyében, Radnóton volt kocsmáros. 1934-ben a költő ettől a helységtől kölcsönözte magyarosított nevét. Anyai ági felmenői váciak voltak. Glatter Jakab sógoránál, Grosz Dezső tehetős textil-nagykereskedőnél dolgozott.

1911-ben, családtagjai tanácsára Glatter Jakab újra megnősült, feleségül vette az erdélyi gyökerű Molnár Ilonát (1885–1944), aki édesanyaként szerette a gyermek Radnótit, biztosította neki a meleg családi légkört. A költő erősen ragaszkodott a tőle öt évvel fiatalabb féltestvéréhez, Ágihoz is, aki felnőttként Erdélyi Ágnes (1914–1944) néven újságíróként, szépíróként kereste kenyerét. Radnóti írásaiban többször felbukkan Ági alakja. Első verseskötetének, a Pogány köszöntőnek Sok autó jár itt című költeményét neki ajánlotta. Ezen kívül a Szerelmes volt a kis hugom nagyon című, a költő életében kiadatlan költeménye is róla szól. Az önéletrajzi ihletésű Ikrek hava első mondata így hangzik: Különösen sokat gondolok Ágira, a kishúgomra mostanában. Erdélyi Ágnesnek 1935-ben Kórus három hangra című verseskötete és Kovácsék című regénye jelent meg. Molnár Ilona és Erdélyi Ágnes is Auschwitzban halt meg, 1944-ben.

1915–1919 között a budapesti V. kerületben, a Falk Miksa út 7. szám alatti lakásukhoz közeli Szemere utcai elemi iskolában folytatott tanulmányokat.

1921-ben, agyvérzésben váratlanul elhunyt Glatter Jakab, a költő édesapja. Radnóti csak ekkor tudta meg, hogy születésekor édesanyja meghalt, hogy Molnár Ilona nem vér szerinti édesanyja, s Ági (Erdélyi Ágnes) nem édes-, hanem féltestvére. Mivel Molnár Ilona két gyermeket egyedül nem tudott volna felnevelni, édes leányával, Ágival nagyváradi rokonaihoz költözött, nevelt fia pedig Pesten maradt.

Újabb három év elteltével Radnóti arról is értesült, hogy születésekor nemcsak édesanyja, hanem ikertestvére, öccse is meghalt. A költő élete végéig nem tudta feldolgozni ezt a traumát, s számos versében tért vissza rá, valamint az Ikrek hava című prózai írásában számolt be róla. 1940-es önéletrajzi vázlatában is érintette a témát: „Iker gyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés ölte meg, nem bírta a szíve, öcsém gyönge volt, elszívtam tán tőle az életerőt. Tizenkét éves voltam, meghalt apám is. Az anyámat nem ismertem, az apámra valójában alig emlékszem, néhány éles, de összefüggéstelen képet, emléket becézek róla magamban…”
 

1921. október 20-án a Budapest Főváros Árvaszék Grosz Dezsőt, anyai nagybátyját nevezte ki gyámjául. Grosz Dezső vagyonos textilkereskedő, a Brück és Grosz bélésárukat és szabókellékeket, valamint saját pamutárukat forgalmazó cég társtulajdonosa volt.
 

1919–1923-ban a budapesti V. kerületi Magyar Királyi Állami Bolyai Reáliskolában folytatott középfokú tanulmányokat. (Az 1920/21-es tanévtől a hivatalos papírokon főreáliskola az intézmény neve.)

1923-ban anyai dédnagynénjeihez, Ilka és Ernesztin nénihez került a budapesti, V. kerület, Lipót körút 5. szám alatti lakásba (ma XIII. kerület, Szent István körút). Egészen 1935-ös házasságkötéséig ez volt az állandó lakóhelye.
 

1923–1927-ben a budapesti VI. kerületi (ma VII. kerület) Izabella utcai Székesfővárosi Községi Négyévfolyamú (1927-től br. Wesselényi Miklós) Fiú Felső Kereskedelmi Iskola tanulója. Ekkor még nőtlen gyámjának – Grosz Dezső később megnősült, de gyermeke nem született – tervei voltak Radnótival: azt remélte, hogy önerőből létrehozott cégét unokaöccse viszi tovább. Ezt az elképzelését szem előtt tartva, tudatosan irányította Radnótit a kereskedelmi iskolába.

Bár a kereskedelmi tantárgyak nem keltették fel érdeklődését, az itt töltött évek nem múltak el nyomtalanul fölötte. Bizonyára ennek az iskolának is szerepe volt benne, hogy egész életében pedáns, „könyvelői” rendet tartott maga körül. Fennmaradtak zsebnaptárai, amelyekben pontosan vezette anyagi bevételeit, kiadásait. 1936-os Háztartási számadónaptára tanúsítja, hogy ezt a szokását nősülése után, feleségével is megtartotta. Talán az is könyvviteli tanulmányainak hozadéka, vagy legalábbis ez irányú tanulmányainak komoly szerepe lehetett benne, hogy verseinek megjelenését is egy könyvelő precizitásával vezette. Fennmaradt az a notesza, amelyben műveinek folyóiratbeli megjelenését dokumentálta 1927. május 18-tól 1944. március 15-ig.

A diák Radnóti kiváló atléta volt, versenyeken érmeket nyert, jól futballozott.

1925. szeptember 15-én az Új Századok című diáklapban megjelenik első publikációja, a Mi szeretnék lenni? Első nyilvánosan megjelent műve tehát nem vers volt, hanem prózai írás. Ezekben az években már az irodalom érdekli, költeményei jelennek meg különféle diákfolyóiratokban. Az Új Századok megszűnése után leggyakrabban a Haladás című diáklapban publikált. Tanárai nem figyeltek fel irodalmi érzékére.

A nyilvános publikációk mellett, Radnóti lejegyezte verseit kéziratos füzeteibe is.

A természettudományi tárgyak kevéssé vonzották, matematikából korrepetálásra szorult. Hilbert (Komlósi) Károly személyében Radnóti nemcsak kiváló matematika magántanárra tett szert, hanem atyai jó barátra is, akivel irodalomról, költészetről is tudott beszélgetni, akinek megmutatta verseit. Hilbert Károllyal élete végéig tartotta a kapcsolatot, 1943-ban, második munkaszolgálata után levélben számolt be hajdani tanárának életéről.
 

1926-ban Hilbert Károly otthonában egész életét sorsdöntően befolyásoló ismeretségre tett szert: megismerkedett leendő feleségével, Gyarmati Fannival, ő Hilbert feleségéhez járt matematikából különórákra.
 

1927-ben, az Új Századok február 1-jei számában használta először a Radnóti nevet, Radnóti-Glatter Miklós néven közölt négy verset.
 

1927. június 11-én kereskedelmi érettségi vizsgát tett.
 

1927 augusztusában, sikeres érettségi vizsgája után gyámja olaszországi nyaralásra, Piranóba vitte. Fennmaradtak az itt készített jegyzetei.
 

1927–1928-ban a csehszlovákiai Reichenbergben, a mai Liberecben textilipari tanulmányokat folytatott. Hajlamai ellenére, gyámja kívánságának engedve ment az Állami Textilipari Főiskolára: „Az iskola egy marhaság. Egy szót sem értek az előadásokból, németül folyik. Egyrészt ezért, másrészt pedig nagyon nehéz szakdolgokat tanítanak. Hiányzik a reál VIII. osztálya. […] Egész vicces, mikor kék munkásruhában ott állok egy bömbölő gép előtt, olajtól és verejtéktől csurogva rángatom a fogantyúkat. Mivel nincs gyakorlatom, következetesen elrontok mindent…” [1] Egyedül a művészi érzékenységet kívánó mintatervezésben volt sikerélménye: „De van egy szép tárgy is, Musterzeichen. Mintatervezés. Ezeken az órákon nekiengedem a fantáziámat, és olyan szövetterveket produkálok, hogy a proff. sír a gyönyörűségtől. (Ilyen növendékem még nem volt! – mondja.)”[2] „Tervezői” sikere nem volt véletlen: fennmaradt rajzai fejlett rajzkészségről, ügyes kézről tanúskodnak. A textilipari tanulmányokba való elmélyedés helyett inkább verseket írt, sokat kirándult és sportolt.

Bár a reichenbergi tanulmányi év alatt levelezett Gyarmati Fannival, szerelemre lobbant egy német lány, a költeményeiben Tininek nevezett Klementine Tschiedel iránt. Füzetében két ajánlást is írt a Tini-versek elé. Az egyik így hangzik: „Tini-nek a kis német szövőlánynak, az én drága első asszonyomnak, aki sohasem fogja olvasni ezeket a verseket, és aki ezt a babonás mondást suttogta legszerelmesebb éjszakáinkon is: „Die Liebe kommt und geht!”[3] (A szerelem jön és megy.)

(A másik ajánlás: „Tinnienek a kis német gépírólánynak, aki egy állomása volt életemnek.”[4] A reichenbergi év legszínvonalasabb versciklusa a „Die Liebe kommt und geht!” című.

Tini sokáig nem felejtette el magyarországi udvarlóját, 1937 októberében Budapestre látogatott, és találkozott az akkor már nős költővel.[5] Ez után a látogatás után született Radnóti Emlék című költeménye.[6]
 

1928 júniusának végén hazatért Reichenbergből.
 

1928–1929-ben részt vett az „1928”és a Kortárs folyóiratok szerkesztésében.

1928–1930-ban nagybátyja cégénél, a Brück és Grosznál könyvelői, kereskedelmi levelezői munkát végzett, s bár nagybátyja ellenezte, tudatosan készült az egyetemre, bölcsészkarra. Mivel kereskedelmi iskolában érettségizett, az egyetemi felvételihez pedig gimnáziumi érettségire volt szükség, a gimnázium nyolcadik osztályának anyagából különbözeti vizsgát kellett tennie: latinból is, jóllehet korábban nem tanult latinul.
 

1929 júniusában jelentek meg először versei kötetben, a Jóság című antológiában, Radnóti Glatter Miklós néven. A kötetben Radnótién kívül még nyolc ifjú költő – Lakatos Péter Pál, Sükösd Ferenc, Vajda János, Forgács Antal, Dán György, Wagner György, Kalmár Magda és Fekete Alfréd költeményei – olvashatók. Mindnyájukra jellemző, hogy Kassákhoz és Kassák köréhez kapcsolódnak, akkoriban divatos, formabontó szabadverseket közölnek.
 

1929. december 13-án a budai I. kerületi Verbőczy (sic!) István (ma Petőfi Sándor) Reálgimnáziumban tette le vizsgáit. Érettségi elnöke Pintér Jenő, a korszak nagyhatású, konzervatív felfogású irodalomtörténésze, a sokkötetes Pintér-féle magyar irodalomtörténet szerzője volt.
 

1929 decemberében használta először – Glatter nélkül – a Radnóti Miklós nevet. Berda József Öröm című verseskötetéről a Kortársban írott bírálatát jegyezte így.[7]
 

1930 márciusának elején, a Kortárs kiadónál jelent meg első verseskötete, a Pogány köszöntő.
 

1930. július végén a csehszlovákiai Trencsényben, gyámja, Grosz Dezső feleségének rokonainál nyaralt. Itt tudta meg, hogy a „numerus clausus” miatt nem a pesti, hanem a szegedi egyetemre vették fel.
 

1930 augusztusában nevelőanyjánál és féltestvérénél, Áginál Nagyváradon töltött pár napot.
 

1930. szeptember 11-én Szegedre érkezett, s másnap beiratkozott a Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar–francia szakos hallgatónak.
 

1930–1934 között Szegeden szerény albérletekben lakott. Szobáinak alaprajzát felvázolta, s Gyarmati Fanninak levélben elküldte.

Első albérlete a Széchenyi tér 8. számú, az úgynevezett Jerney-házban volt, az első emelet 15. számú lakásban.

1932. február elején a Valéria tér 11. 1. emelet 3.-ban bérelt lakást.

1932. március 1-je és 1933 karácsonya között a Zrínyi utca 8. szám alatt lakott.

1934 tavaszától a Bokor utca 2. számú házban volt albérlete.

1934 augusztusától a Bánom kertsor 7. szám alatt bérel lakást.

1934. szeptember 1-től 1934 karácsonyáig a Horthy Miklós utca 22. második emeletén vett ki szobát.

1935 májusában, tanári szakvizsgája idejére a Kölcsey utca 5. számú házban vett ki szobát.

1936 szeptemberében a pedagógiai szakvizsgája idejére a Kölcsey utca 10. 1. emelet 8.-ban lakott.
 

1930-ban egyik alapítótagja volt az egyetem hallgatóiból alakult baloldali diákcsoportnak, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma a jelentős múltra visszatekintő Bethlen Gábor Kör agrársettlement-mozgalmából alakult ki. A tizenöt tagból álló zárt Kollégium ismertebb tagjai Radnótin kívül Baróti Dezső[8] irodalomtörténész, Berczeli A. Károly[9] költő, Erdei Ferenc[10] szociológus, politikus, Gáspár Zoltán[11] joghallgató, Hont Ferenc[12] színházi rendező, Ortutay Gyula[13] néprajztudós, kulturális politikus, Tolnai Gábor[14] irodalomtörténész, Tomori Viola[15], Reitzer Béla[16] voltak. A csoport szellemi vezetője és legfőbb szervezője Buday György[17], a későbbi világhírű fametsző volt. A Kollégium vitaelőadásokat szervezett, kiállításokat rendezett, s könyvkiadással is foglalkozott. Radnóti két verseskötete, a Lábadozó szél (1933) és az Újhold (1935), valamint Kaffka Margit művészi fejlődése (1934) című doktori értekezésének második kiadása is a Kollégium kiadványaként látott napvilágot. Tipográfiai szempontból különösen szép a Buday fametszeteivel illusztrált Újhold. Radnóti részt vett a Kollégium falujárásain, tanyakutató kiszállásain, s így testközelből ismerkedett meg a parasztság nyomorával. A kiszállásokon eleven kapcsolatba került a népköltészettel, s ezek az élmények, tájszavak az Újmódi pásztorok éneke, s még inkább a Lábadozó szél című kötete némely versébe is beszűrődtek. A népi írók mozgalmával azonban nem vállalt közösséget.
 

1930. szeptember 12-én felkereste Sík Sándor (1889–1963) piarista paptanárt, a neves cserkészvezetőt, költőt, irodalomprofesszort, s hamarosan bekerült privát szemináriumába. Ezt a zártkörű, belső szemináriumot – privatissimumot – a piarista rendházban tartotta Sík. Az oldott légkörben, tea mellett folytatott beszélgetések résztvevői Baróti Dezső, Ortutay Gyula, Tolnai Gábor és Radnóti voltak. Sík fiaként szerette s nagy hatással volt Radnótira, gyakran sétáltak kettesben a Tisza parton, döntő szerepe volt a költő későbbi katolizálásában. A kapcsolat az egyetemi évek után is fennmaradt köztük. Sík több munkájába is bevonta Radnótit, a költő besegített az 1943-as Himnuszok könyve és egy 1940-es imádságos könyv munkálataiba is.[18]
 

Még egy szegedi professzora volt rá nagy hatással: Zolnai Béla (1890–1969) irodalomtörténész, nyelvész, a francia kultúra kiváló ismerője, a Széphalom című szegedi irodalmi folyóirat szerkesztője. Bár Zolnai szigorú vizsgáztató volt – 1932-ben Radnóti megbukott nála a francia alapvizsgán –, professzor és tanítványa kölcsönösen becsülték egymást. Radnóti Szóhangulat és kifejező hangváltozás. Zolnai Béla új könyve című ismertetőt írt tanára könyvéről a Nyugat, 1940. március 22-i számába. 1943-ban, amikor Radnóti áttért a katolikus hitre, Zolnait kérte fel keresztapjának.

Szegeden laza kapcsolatba került az illegális kommunista párttal. Hont Ferenc felkérésére Téli kórus és Acélkórus címmel írt kompozíciót a szegedi munkás szavalókórusnak. Bár a szegedi letartóztatási hullámot elkerülte, titkos nyomozati jelentésekben a társadalomra veszélyes elemként említik Radnótit.[19] A mozgalmi munkától azonban idegenkedett, s Gyarmati Fannit – ő kapcsolatban volt az illegális kommunista párt Rajk László-féle csoportjával – is óvta tőle: „Látod Drága így néznek ki a mi kommunistáink. Gyuri [Bálint][20] is, Lakatos [Péter Pál][21] is, Forgács [Antal][22] is. Ne tartozz közéjük Drága szívem. Divat ez most. Az igazi robbanó elemek hallgatnak most.”[23]
 

1931 márciusának végén, a Fiatal Magyarország kiadásában megjelent második verseskötete, az Újmódi pásztorok éneke. Vérbeli „szegedi” kötet ez, a harmincegy versből tizenkilenc Szegeden született.[24] Április 14-én a budapesti ügyészség „az 1929. évi VII. t. c. 2. szakaszának I. pontjába ütköző szemérem elleni vétség és az 1879. évi XL. t. c. 51. szakaszába ütköző vallás elleni kihágás…” címén elkoboztatta a kötetet.[25] A királyi főügyész azt is indítványozta, hogy a „vád tárgyává tett sajtótermék” bárhol található összes példányát és magát a kéziratot is foglalják le. Házkutatást rendelt el a szerzőnél és a kiadó nyomdatulajdonosnál is. Radnóti a szegedi lakásán tartott házkutatás hatására írta az 1931. április 19. című költeményét, amelynek alcíme és kezdő sora azonos: „Új könyvemet tegnap elkobozták”.
 

1931. július 3. – augusztus 30.: Radnóti első párizsi útja. Szállása barátjánál, a Kortárs folyóirat körében megismert Szalai Imrénél volt. Nagy hatással volt rá az akkor nyílt Gyarmatügyi Kiállítás (Exposition Coloniale), többször is ellátogatott ide. Európa a huszadik század elején fedezte fel Afrika művészetét, de ez az érdeklődés és lelkesedés még 1931-ben is tartott: „Most nagy a négerláz itt Parisban és hatalmas kötet néger anthologiák jelennek meg.”[26]

Radnótiban is felébredt az érdeklődés Afrika művészete iránt, több néger-tematikájú verset írt, a legismertebb ezek közül az Ének a négerről, aki a városba ment című. 1943–1944 fordulóján egy kötetre való néger mesét fordított le, amelyek korábban kiadatlan, hasonló tematikájú versfordításaival együtt a Karunga, a holtak ura című kötetében jelentek meg 1944-ben.

Megnézte Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan című regényéből készült filmet, valamint René Clair: Párizsi háztetők alatt című filmjét.

Ugyancsak nagy hatással volt rá Párizs liberális viselkedéskultúrája, például, hogy a szerelmespárok kézen fogva sétáltak az utcán, sőt időnként csókolóztak is.

Utazásának célja elsősorban a nyelvtanulás volt, ezért augusztus elején beiratkozott az Alliance Française nyelvtanfolyamára. Itt ismerkedett meg Maki Hiroshi japán orvossal. Ő a szereplője Férfinapló 1932. február 17. című költeményének.
 

1931. december 8-án került sor verseskötete perére. Az első fokú ítélet az Arckép és a Pirul a naptól már az őszi bogyó című verseiért vallásgyalázás miatt nyolc nap elzárásra ítélte a költőt. Radnóti fellebbezett az ítélet ellen. A fellebbezéséhez csatolta Sík Sándor levelét is. A nagy tekintélyű szerzetes taktikusan megvédte tanítványát a vallásgyalázás vétsége alól,  s véleménye nyilván sokat nyomott a latba, mert az 1932. május 19-i fellebbviteli tárgyalás az ítéletet ugyan helybenhagyta, de a büntetés végrehajtását egy év próbaidőre felfüggesztette.
 

Nemcsak Sík Sándor, Zolnai Béla is kiállt Radnóti mellett. Zolnai Béla éppen tanítványa peres ügye idején közölt tőle verset az általa szerkesztett szegedi folyóiratban, a Széphalomban.
 

1931 decemberében Sík Sándor felkérésére az egyetemen előadást tartott a kortárs magyar líráról.
 

1932 tavaszán megírta az Ének a négerről, aki a városba ment című versét.
 

1932. június 15-én egy hétre Nagyváradra utazott nevelőanyjához és húgához. Ottléte alatt néhányszor megfordult a nagyváradi Újságíró Clubban.

1932 júliusában Tátraszéplak fölött egy kis kunyhóban három hetet töltött többek között a Dóczi fivérek – György és János –, valamint Bálint György társaságában. Valóságos önképzőkört szerveztek maguknak. Gyarmati Fanni emlékezéseiből tudjuk, hogy: „A kunyhó ajtajának belső oldalára nagy betűkkel bevéste [ti. Bálint György – B. A.] Lenin nevét, és gyakran ismétlődő eledelünket is Gyuri szavával »lenincsének« becéztük. Esténként gyertyafénynél Dóczi György a magával hozott Tőkéből olvasott fel, amit hosszú viták követtek.”[27] Ennek a nyaralásnak állít emléket Radnóti Férfinapló 1932. július 7. című költeménye.
 

1932. december 1-én első ízben publikált a Nyugatban, az Estefelé című verse jelent itt meg.
 

1932 decemberében középiskolai tanári alapvizsgát tett magyar nyelv és irodalomból, valamint francia nyelvből és irodalomból.

1933 februárjának első napjaiban a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadásában napvilágot látott Lábadozó szél című kötete. A címlap linómetszete Dóczi György munkája.

 A kötetről szép számban jelent meg kritika, de Radnóti számára éppen a legfontosabb, Babits Mihályé volt a legfájdalmasabb. Babits a Nyugat 1933. február 16-i számában Új népiesség című írásában Sértő Kálmán kötetével együtt tárgyalta a könyvet, s kifogásolta Radnóti költői nyelvének keresettségét, erőltetett népi fordulatait. Radnótit felháborította a kritika, s 1933. február 17-én noteszébe a következőt jegyezte be: „Megjött az új Nyugat. Babits brutálisan nekimegy új könyvemnek.”

Ezzel egyidőben két, verseskötetben publikálatlan gúnyverssel is „bosszút állt” Babitson. A hagyatékban mindkettő kézirata fennmaradt.

Április

Mélán, rozsdálló róka
zászlós farkára száll
a csipogó madár
és fene farkasokkal
göndör barik ügetnek együtt,
hogy lássák, ha kontyba űl
asszonyom fején
a kemény aranysörény. 

És csudálják róla verseim,
melyek gurulnak ott
az ég tetején;
madár eltátja csőrét
úgy csudálja
s csudálja róka, farkasok.
Barik is olykép: hogy
Szájukból kibillen fogsoruk!

Ajánlás:

Ó, emberek! Babitsnak torkát
Fojtsa füstként e boldog ének
és pöttyentsen fejére
fán rejtező madár.

A másik vers:

Bántott az agg koszorús; fűzött
hagymából legyen a koszorúja!
s puhácska fűre ha gondolja
hogy ül, sündisznó tű-tüskéje
fogadja farát a fogas pihenésre

A kötetre jellemző a naplóforma. Első ciklusa a Férfinapló. A nagyobb hitelesség érdekében a nyitóverset követő nyolc vers címe egy-egy dátum.

A kötet nemcsak új verseket tartalmaz. Mivel az Újmódi pásztorok éneke nem jutott el az olvasókhoz, Radnóti a középső két ciklusba tíz költeményt ebből a kötetéből is beemelt.

A negyedik ciklus a Vackor.

A kötetet az Ének a négerről, aki a városba ment című vers zárja.
 

1933. február 19-én Az új magyar költészet és irodalmi problémák címmel tartott előadást a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának szervezésében.
 

1933. július 17-én egy hétre Nagyváradra utazott nevelőanyjához és féltestvéréhez. Ott tartózkodása alatt jelent meg a Nagyváradi Naplóban féltestvérének, Erdélyi Ágnesnek a neki ajánlott, Nyújtsd harcos kezed Testvérem című verse.[28]
 

1933 szeptemberének elején Gyarmati Fanni társaságában dalmáciai társasutazáson vett részt. Az útról számos fénykép maradt ránk. Az egyik kiránduláson megismerkedett Kapetánovics Peroval, egy montenegrói földművessel, s e találkozás hatására írta Montenegrói elégia című versét.

1934-ben, a Gyarmati könyvnyomtató műhely kiadásában önálló kötetben is megjelent a Lábadozó szél utolsó ciklusa, az Ének a négerről, aki a városba ment. A könyvet S. Szőnyi Lajos húsz színvonalas linómetszete illusztrálja.
 

1934. június 4-én kelt, 42.986/1933 számú hivatalos levelében a belügyminiszter értesítette, hogy „kérésére családi nevét »Radnóczi« névre változtatom át”. Radnótit nagyon felháborította, hogy nevét a kért Radnóti helyett – megkérdezése nélkül – Radnóczira magyarosították. Ezt a névváltozatot csak a legszükségesebb esetben, hivatalos alkalmakkor használta. Íróként, költőként mindössze egyszer.
 

1934 júniusában a szegedi Tudományegyetemen a bölcsészettudományok doktorává avatták „summa cum laude” minősítéssel. Doktori értekezését – Kaffka Margit művészi fejlődése – a szegedi Irodalomtörténeti Intézet adta ki Radnóczi Miklós, a költő hivatalos nevén.

A szegedi egyetem könyvtárába került disszertáció köteles példányának utolsó oldalán olvasható Sík Sándor bírálata: „E dolgozat, mely mint doktori disszertatio summa c. laude fokozatot kapott, mind elméleti készültsége, mind filológiai teljessége, mind eredetisége és művésziségre törekvő stílusa miatt megérdemli a kitűnő minősítést. Szeged, 1934. december 20. Sík Sándor.”[29]

Még ugyanebben az évben a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma is kiadta az értekezést, immár Radnóti név alatt.
 

1934 nyarán befejezte francia szakdolgozatát.
 

1935 májusában letette szakvizsgáit magyar nyelvből és irodalomból, valamint francia nyelvből és irodalomból.
 

1935/36-os tanévben a budapesti Báró Kemény Zsigmond Reáliskolában végzett tanítási gyakorlatot.
 

1935 májusában megjelent Újhold című verseskötete Buday Györgynek, a később Angliában világhírre szert tett művésznek nyolc fametszetével, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma XV. kiadványaként. A kötet, csakúgy, mint a szintén Buday György tervezte előjegyzési ív, tipográfiai remekmű. A kötetet huszonkét vers alkotja, s ezek nincsenek ciklusokba osztva.
 

1935. augusztus 11-én házasságot kötött Gyarmati Fannival. Az V. kerület Lipót körút 5. szám alatti lakásból átköltözött az V. kerület (ma XIII. kerület) Pozsonyi út 1-be. Élete hátralévő részében itt élt a költő.

1935. szeptember 2-án Vas István társaságában olvasta fel költeményeit a Rádióban. Ez volt Radnóti első Rádió-szereplése.
 

1936. augusztus közepén Gyarmati Fanni társaságában egy hetet Bécsben töltött.

1936. szeptember 23-án és 26-án letette írásbeli és szóbeli pedagógiai és filozófiai vizsgáit, s ezzel befejezte egyetemi tanulmányait: magyar–francia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett.

Középiskolában azonban soha nem tudott elhelyezkedni, soha nem volt állandó munkahelye, élete hátralévő részében alkalmi munkákból élt.
 

1936. szeptember 29-én Vas Istvánnal közösen olvasta fel költeményeit a Rádióban.
 

1936 novemberének elején újabb kötettel jelentkezett, a Járkálj csak, halálraítélt! cíművel. Radnóti ennek a könyvének a költségeit is előjegyzési íveken próbálta előteremteni. A könyv a Nyugat kiadásában jelent meg, ami már önmagában is rangot jelentett, valamint arról tanúskodott, hogy Radnóti és Babits Mihály viszonya rendeződött. A kötetcímet Gyarmati Fanni javasolta.

1937. január elején elnyerte az ezerpengős Baumgarten-jutalmat.
 

1937. január 30-án a Vajda Ernő és Reismann Mariann házaspár jelmezbált rendezett a Windsor Pensionban. Radnóti és Gyarmati Fanni Molnár Ferenc Liliom című darabjából Liliomnak, illetve Julikának öltözött be.
 

1937. február 6-án a Tóth Árpád Társaság rendezvényén olvasott fel verseiből.
 

1937. június 20-án felesége társaságában Párizsba érkezett. Az indulás előtt belépett a Magyar PEN Clubba, hogy részt vehessen a nemzetközi PEN Club éppen akkor a francia fővárosban zajló rendezvényein.

Megismerkedett Pierre Robin francia költővel.

Megnézte a világkiállítás nagy szenzációját, Picasso Guernica című képét.

Június 24-én antifasiszta nagygyűlésen vett részt. Ez az esemény a háttere a Hispánia, Hispánia című versének, amelyet Pierre Robin fordított franciára 1939-ben.
 

Július 14–15-én részt vett az Írók Nemzetközi Egyesülése a Kultúra Védelmében nevű baloldali írószervezet által szervezett kongresszus záróülésén.
 

1937. július 17-én érkeztek haza Párizsból.
 

1937 és 1938 között kilenc irodalomtörténeti előadást tartott a Rádióban.

1937. június 14-én a Magyar Rádió Diákfélóra című adásában felolvasta Balassi Bálintról szóló tanulmányát.
 

1937. június 24-én a Magyar Rádió felolvasásra a következő verseit fogadta el: Este a hegyek között, Ének a halálról, Elégia Juhász Gyula halálára, Éjfél, Októberi erdő, Három hunyorítás, Himnusz a Nílushoz, Toborzó, Őrizz és védj, Keserédes. 

1937. szeptember 1-én Jankovich Ferenccel együtt olvasta fel költeményeit a Rádióban.

1937 novemberében Bálint György, Komor András és még néhány barátja beugratta Radnótit. Egy dilettáns verselő kötete elé Szólok hozzád Bánat-asszony című új címlapot nyomtattak, s szerzőnek Radnóthy Miklóst tüntették fel.
 

1937. december 2-án a Vajda János Társaság Kosztolányi-emlékülésén felolvasta Kosztolányi Halotti beszéd című versét.
 

1937. december 7-én a Vajda János Társaságban Kaffka Margitról tartott előadást.
 

1937. december 10-én Gyöngyösi Istvánról olvasott fel a Rádióban. Címe: Gyöngyösi Murányi Vénusza.
 

1938. január 15-én Radnóti és Gyarmati Fanni jelmezbálon vett részt, Radnóti autószerelőnek öltözött.
 

1938. január 24-én Listius Lászlóról tartott előadást a Magyar Rádióban. Az előadás címe: Egy kalandor költő – Báró Listius László.
 

1938. március 7-én Kerényi Frigyesről tartott előadást a Rádióban, A költő Amerikába vándorol címen.
 

1938. április 4-én a Rádióban felolvasta Három jóbarát (Petőfi, Tompa, Kerényi) című cikkét.
 

1938. április 5-én a Rádióban felolvasta Garay Jánosról című cikkét.
 

1938. június 10-én a Rádióban felolvasta Báró Jósika Miklós Bécsben című cikkét.
 

1938. július 6-án Báró Jósika MiklósBrüsszelben címmel előadást tartott a Rádióban.
 

1938. szeptember 2-án Csató Pálról címen olvasott fel a Rádióban.
 

1938. december elején a Cserépfalvi Kiadónál megjelent a Meredek út című verseskötete. A Meredek út az Újholdhoz hasonlóan, könyvészeti szempontból is figyelemre méltó munka. A gyomai Kner Nyomdában kiváló minőségű papíron készült, ízléses könyvet a Magyar Bibliophil Társaság az év legszebb könyvének választotta.

Ebben a kötetében kezdte meg eclogái sorozatát, itt jelent meg az Első ecloga.

1939. február 3-án Gaál József és A peleskei nótárius című előadását olvasta fel a Rádióban.
 

1939. július 8-án Radnóti és Gyarmati Fanni az Ortutay-házaspár, valamint a Holnap-körben megismert Wagner (Tamássi) György és felesége társaságában Párizsba utazott.

Több kirándulást tett vidékre, találkozott Pierre Robinnel.

Augusztus 7-én érkeznek vissza Párizsból Budapestre.
 

1939 októberében Sík Sándor felkérte Radnótit, hogy a régi magyar nyelvről írjon át modern magyar nyelvre egy katolikus imakönyvet, amely Dicsőség! Békesség! címmel jelent meg 1940-ben, Sík Sándor neve alatt.
 

1939 őszén sikertelenül pályázott a Baumgarten Alapítvány könyvtárosi állására. Az állást Devecseri Gábor nyerte el.
 

1940. május végén egyszerre látott napvilágot az Almanach-Kiadónál az Ikrek hava című elbeszélés-naplója és a Válogatott versek (1930–1940) című kötete. Az Almanach-Kiadó székhelye Radnótiék Pozsonyi úti házával szemben volt, s Kaczér Vilmos, a Toll című folyóirat egykori szerkesztője működtette.

A Válogatott versek kötet végére a régi verseken kívül kilenc új költeményt is beillesztett a költő.

1940 júniusában a Vajda János Társaság kiadásában, a Flora Mundi sorozat VI. darabjaként megjelent Vas Istvánnal közös fordításkötetük a Guillaume Apollinaire válogatott versei. A kötet előszavát Cs. Szabó László írta, az Apollinaire-t ábrázoló rajz pedig Pablo Picasso munkája. Radnóti szegedi egyetemi éveiben olvasta először a francia költő verseit, s azóta készült a fordításukra.  A kötetről Kassák Lajos írt a Magyar Nemzetben elismerő, de „furcsa” kritikát: a két fordító nevét nem említette meg. Az ok a Vas István és Kassák közötti személyes ellenszenv volt: Nagy Etel, Vas István első, fiatalon elhunyt felesége Kassák nevelt lánya volt, ráadásul Vas István a Kassák-féle költői felfogásnak is hátat fordított, „megtagadta” hajdani mesterét.
 

1940. szeptember 9 – december 18. között első munkaszolgálatát töltötte. A IX. kolozsvári hadtestparancsnokság X. munkaszolgálatos zászlóaljába, a 209/16. munkásszázadhoz osztották be.

Leveleinek címzése: Szinérváralja 243. Mu. Vez. Csoport 209/16. különleges munkásszázad.

Isaszegre vonult be, innen Veresegyháza, Szada, Gödöllő, a partiumi Nagykároly állomásokat érintve, október 5-én érkezett Szinérváraljára, s innen mentek tovább Szamosveresmartra. A magyar–román határvonalon, az ún. Carol-vonalon, a román erődítésrendszer drótsövényeit bontották le, a vasoszlopokat távolították el. Október 22-től irodai munkára került. Százada továbbment Dobrára, de Radnótit az irodán hagyták, s az I/2 utászszázadhoz osztották be. Több állomást érintve – Nagybánya, Veresmart, Borhida, Szatmárnémeti, Krasznabéltek, Ákos, Tasnád –, december 18-án ért haza a Budapestre.

Az első munkaszolgálat alatt nem viselt karszalagot.

Munkaszolgálata alatt naplót vezetett.

1941 tavaszán kezdődött körülbelül egy évig tartó kapcsolata Beck Judit festőművésszel. Vitatható, hogy a kapcsolat hány és mely verseknek volt az ihletője; a Harmadik ecloga Beck Judithoz szól.
 

1941. június 14-én Vas Istvánnal és Ortutay Gyulával Esztergomban meglátogatta Babits Mihályt. Babits már nem tudott beszélni, ekkor találkoztak utoljára.
 

1941. augusztus 4-én meghalt Babits Mihály. Radnótit megrendítette a halálhíre, s augusztus 5-én a következőt jegyezte fel naplójába: „Tegnap éjjel meghalt Babits. A Nyugat új számáért megyek fel a szerkesztőségbe s ifjabb Oszkár[30] mondja. Sokáig álltam ott. Hisz tudtam, tudtam, de annyiszor volt már »nagyon rosszul«. (…) Nagyon magánosnak érzem magam. Nem voltam »bizalmas barátja«, de a tudat, hogy él, ha betegen is, hogy él… ki védi most már azt, (milyen nehéz meghatározni, hogy mit!) azt, amit védeni kell. Kinek a tekintetét érezzük író jobbkezünkön? Egyetértve vele s ellentmondva Neki, ő volt mindig a mérték és a példa. (…) tanár volt, a Nagy Tanár is ő volt, a versek »nagy tanárja«.[31]

Babits halálára írta Csak csont és bőr és fájdalom című költeményét.
 

1941. július végén Gyarmati Fannival Runyára utazott unokanővéréhez. „Innen származik a család… Rimaszécs, itt született a nagyapám, az apám Radnóton.”[32]
 

1941 őszén hagyta el a nyomdát a szegedi Szukits Kiadó kiadásában a két évezred költészetéből válogató Szerelmes versek című világirodalmi műfordítás antológia, amelyben Radnóti huszonkét fordításán kívül Képes Géza, Szemlér Ferenc és Vas István fordításai olvashatók. Radnóti szeptember 30-i naplóbejegyzéséből tudjuk, hogy a cenzúra több verset törölt a könyvből: „Szukits-csal és a Hungária tisztviselőjével az ügyészségre. Megkapjuk a végleges döntést. Tizenhét verset töröltek. (…) Nem polgárista lányok tankönyve ez! Az első hasábon rögtön áthúzás: Asklepiades és Onestes epigrammái, majd Propertius: Boldog éjszaka, Tibullus: Detestatio belli, Villon: Ballada, Ronsard, Storm! Verlaine, Rimbaud, Richepin, Under Marie, Koskenniemi, T. S. Eliot, tőle kettő is, Aldington, Montherlant! Tönkretették a könyvet! Az én fordításaimból öt verset, a [Vas] Pistáéból ötöt, Képes Géza fordításaiból hatot, Szemlér fordításaiból egyet. És milyen verseket!”[33]
 

1941. október 30-án szegedi barátaival megkoszorúzta Kossuth és Táncsics sírját a Kerepesi úti temetőben. Gyarmati Fanni naplója szerint: „Félhivatalos tüntetés ez…”[34]
 

1941. november 9-én elhunyt Gyarmati Dezső, Gyarmati Fanni édesapja. Radnóti naplóbejegyzése: „A könnyű halál kegyelme megadatott Néki. (…) Fif sír. Megsimogatom, állok a falnak dőlve és nézem. Olyan, mintha aludnék, – mondja Anyuska, de a mozdulatlanság és a homlok mutatja, hogy nem alszik. A halál jegyei… ezek lennének… vagy a tudatból a szívbe szivárgó hűvös, szinte nyugodt izgalom és fájás? – gondolom. Mennyit írtam már a halálról…”[35]
 

1941 decemberében megjelent Naptár című, tizenkét versből álló ciklusa a Hungária Kiadóvállalatnál. A tizenkét hónapot megverselő ciklus darabjai 1939 januárja és 1941. február 28-a között keletkeztek.[36]
 

1942. március 15-én részt vett a Történelmi Emlékbizottság kezdeményezte háborúellenes tüntetésen, Budapesten, a Petőfi-szobor előtt.
 

1942. március 31-én megállapodott a Rózsavölgyi és Társa céggel, hogy magyarra fordítja La Fontaine meséit. Majdnem egy hónappal később naplójába a következőket jegyezte fel: „Ülök a Szabadság kávéházban és La Fontaine-t fordítok. Március végén állapodtunk meg a Rózsavölgyivel, egy kis kötetet csinálok, tizenöt mesét. Ülök a Szabadságban és fordítok, balra a másik sarokban Telekes Béla ír, ott elől Vikár [Béla] bácsi malackodik valakivel. Az »Összes La Fontaine« fordítói. Furcsa érzés. Gyanútlanul ülnek s nem tudják, hogy valaki itt mellettük jobban megcsinálja kis részletét annak, amit ők néhány évtizeddel előbb csináltak.”[37]
 

1942. március 17-én, Komlós Aladárnak, az Ararát című zsidó évkönyv szerkesztőjének írott levelében fejtette ki nézeteit a zsidóságról: „Zsidóságomat soha sem tagadtam meg, »zsidó felekezetű« vagyok ma is (…), de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom és nem »szellemiségem« és »lelkiségem« és »költőségem« meghatározójának.”
 

1942-ben Cserépfalvi kiadásában megjelent Henry de Montherlant Lányok című regénye. Az első két kötetét Radnóti fordította, a harmadik kötethez második munkaszolgálata miatt már nem fogott hozzá.
 

1942. július 1. – 1943. április vége között második munkaszolgálatát töltötte. Szentendrére vonult be, itt állomásoztak, majd július 13-án útnak indultak, s a Püspökladány, Nagyvárad, Székelyhíd útvonalon július 15-én értek Margittára. Telefonoszlopokat ástak be a földbe. Július 21-én kimenőt kapott és találkozott nevelőanyjával és féltestvérével, Ágival. Margitta környéki kis falvakban – Micskén, Bisztraterebesen, Hagymádfalván, Szilágynagyfaluban, Zoványban – dolgozott.

Augusztus 22-én, a nagyváradi csapatkórházban kihúzták a fogát.

Október 15-én Hatvanba érkeztek, s a Hatvany-család cukorgyárában dolgoztak. Munkavezetőnek nevezték ki.

Százada november 19-én Pestre indult, Radnóti kimenőt kapott, otthon töltötte az éjszakát. November 23-ától egy újpesti ládagyárban dolgozott, hétvégékre hazaengedték, olykor-olykor otthon is alhatott.

Karácsonytól újévig szabadságon volt otthon.

1943. február 23-án átkerült a gépüzembe.

1943. március 16-án megalázták: egy önkéntes belekötött egy villamosmegállóban és az Albrecht laktanyába kísérte, ahol kopaszra nyírták és megalázó tornagyakorlatokat végeztettek vele.

A munkaszolgálat alatt sárga karszalagot viselt. A tíz hónap alatt naplót vezetett.

Március 23-án munkahelyi baleset érte, s mivel kezét nem tudta használni, kapuügyeletesnek tették meg.

1943. március 9-én Bajcsy-Zsilinszky Endre személyesen vitte el neves közéleti személyek – Bajcsy-Zsilinszky Endre, Bethlen Margit grófnő, Benedek Marcell, Csathó Kálmán, Eckhardt Sándor, Fitz József, Herczeg Ferenc, Illés Endre, Illyés Gyula, Ignácz Rózsa, Joó Tibor, Keresztury Dezső, Kozocsa Sándor, Ortutay Gyula, Pátzay Pál, Possonyi László, Pünkösti Andor, gróf Révay József, Sík Sándor, Schöpflin Aladár, Szekfű Gyula, Trócsányi Zoltán, Zilahy Lajos – levelét Nagybaczoni Nagy Vilmos hadügyminiszterhez, s ebben kérték, hogy a költőt szereljék le. Az akció sikerrel járt, április végén Radnótit leszerelték.
 

1943. március végén Cserépfalvi Imre megbízta József Attila hátrahagyott verseinek gondozásával.
 

1943. május 2-án a Szent István Bazilikában Gyarmati Fannival együtt felvette a keresztséget. A keresztelő pap Sík Sándor volt. Keresztapának Zolnai Bélát, hajdani szegedi francia nyelvi professzorát kérte fel, akit távollétében Ortutay Gyula, az ugyancsak szegedi, időközben a fővárosba költözött barátja helyettesített. Radnótinak régi elhatározása volt, hogy a krisztusi kort elérve, még harmincnegyedik születésnapja előtt megkeresztelkedik. Elhatározásában politikai megfontolás nem játszott szerepet, a zsidótörvények miatt ebből előnye ekkor már nem származhatott, döntése lelki igényből, meggyőződésből fakadt.

Radnóti tisztában volt vele, hogy nagybátyja nem örül neki, ha elhagyja ősei hitét, ezért úgy érezte, katolizálása után nem veheti fel havi járandóságát. Levelet írt Grosz Dezsőnek, s megköszönve addigi rendszeres anyagi segítségét, lemondott anyagi támogatásáról.
 

1943. szeptember 19-én a Magyar Nemzetben megjelent Páris című verse, valamint Páris, délután öt óra címmel egy fordításrészlete Jules Romains Les hommes de bonne volonte (Jóakaratú emberek) című regényéből. Munkaszolgálatos társai 1943. szeptember 21-én, levelezőlapon gratuláltak neki a megjelenés alkalmából: „Kedves Miklós! örömmel láttuk, hogy vasárnap a Nemzetben teljes oldal jutott Neked. Fogadd ez alkalommal régi bajtársaid őszinte szívből jövő gratulációját. Ölelnek barátaid.”
 

1943 nyarán Orpheus nyomában. Műfordítások kétezer év költőiből címmel megjelentek válogatott versfordításai a Pharos kiadónál. A kötet nyomtatott dedikációja Ortutay Gyulának szól. Szabó Lőrinc mellett, Radnóti nemzedékének legkiválóbb műfordítója volt. Verseivel ellentétben, fordításaiból nemcsak a végleges, az utolsó változatot őrizte meg, hanem a vázlatokat is, ezért itt tetten érhető Radnóti munkamódszere: fordításait – ugyanúgy, mint verseit –, rendkívüli gonddal, sokáig csiszolgatta.

1943 karácsonyán a Franklin Kiadónál megjelent La Fontaine verses meséiből készített válogatása.
 

1943-ban közreműködött a Franklin Kiadó kétnyelvű, Conrad Ferdinand Meyer válogatott költeményeit tartalmazó kötetében.
 

1943. október 5–15-én Ortutay Gyula társaságában a Magyar Államvasutak Takarék és Segélyszövetkezete üdülőjében pihent Mátraházán. Cserépfalvi Imre felkérésére itt dolgozta át az ifjúság számára Cervantes Don Quijotéját, valamint lefordította Rimbaud egy versét. A Don Quijote-kötet karácsonykor jelent meg.
 

1943 karácsonyán a Pharos kiadónál napvilágot látott a Huizinga: Válogatott tanulmányok. Tudomány, irodalom, művészet című esszékötet. A válogatás Tolnai Gábor, a fordítás Radnóti munkája. A könyv tipográfiáját és borítóját Csillag Vera, Bálint György felesége tervezte.
 

1943–1944 telén írta egyik leghíresebb versét, a Nem tudhatom… címűt.
 

1944. január 16-án, Vízkereszt napján hozzáfogott Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című drámájának fordításához. Májusra végzett az első két felvonással. Egyelőre csak ennek a két felvonásnak a kézirata van meg, de valószínűleg a harmadik felvonást is lefordította.
 

1944. február 1-én a Magyar Filozófiai Társaság rendes tagjává választotta. Az okmányt gróf Révay József és báró Brandenstein Béla írta alá.
 

1944. február 15-én Baróti (Kratochfill) Dezső – az esetleges kisajátítást elkerülendő – színleg albérletbe vette Radnótiék Pozsonyi úti lakását.
 

1944. március 19-én a német megszállás miatt elmaradt Heimlich (Hernádi) Lajos fiának keresztelője. A zongoraművész a Radnóti-házaspárt kérte fel keresztszülőknek.
 

1944. március 20-án az Országos Széchényi Könyvtárban helyezte biztonságba naplója és versei kéziratát.
 

1944. április 4-én Vas István társaságában felkereste Sík Sándort a budapesti piarista rendházban.
 

1944. április 21-én Sík Sándor a Pozsonyi úti lakásban meglátogatta és meggyóntatta Radnótit.
 

1944-ben a Pharos kiadónál napvilágot látott Karunga, a holtak ura című kötete, amely az 1943–1944 fordulóján fordított néger meséit, valamint korábban keletkezett hasonló tematikájú versfordításait tartalmazza.

1944. május 4-én Sík Sándor utoljára látogatta meg Radnótiékat a Pozsonyi úton. Búcsúzóul talán ekkor mondta azt tanítványának, hogy „Kell az áldozat”.
 

1944. május 19-én megkapta behívóját harmadik munkaszolgálatára, és megírta Töredék című költeményét.
 

1944. május 20-án megkezdte harmadik munkaszolgálatát, Vácra vonult be, s munkaszolgálatos társaival együtt még aznap, gyalog Sződligetre vonult át. Innen öt levelet és öt levelezőlapot írt haza.

1944. május 24-én Sík Sándor nagyváradi lelkigyakorlatáról küldött levelezőlapot Radnótiéknak: „Kedves Miklós és Fanni! A váradi lelkigyakorlaton szeretettel gondol mindkettőjükre és szentmiséibe foglalja minden nap, S. atya Nvárad, 1944. máj. 24.”
 

1944. május 27-én a munkaszolgálatosok Sződligetről gyalogmenetben Vácra mentek, s marhavagonokban elindultak Szerbiába. Június 1-én érkeztek meg Zaječarba, s onnan a német Todt-szolgálatnak a jugoszláviai Bor közelében felállított központi táborába, a Lager Berlinbe került. Június 2-án teherautón átszállították Lager Heidenauba, rézbányáknál, vasútépítésen dolgozott. Radnótinak a keresztény vallásúakat megkülönböztető fehér karszalagot kellett viselnie.

A Lager Heidenau emberséges parancsnoka engedélyezte, hogy a munkaszolgálatosok vasárnaponként kulturális műsorokkal lépjenek fel: „Másodiknak jelentkezett Radnóti Miklós, aki elszavalta a Nem tudhatom című versét. Utána mások is szerepeltek még, de a végén megkértük Radnótit, hogy szavaljon még (…) mondja el még egyszer a Nem tudhatom című verset, mert az a szívünkhöz szólt, a mi akkori érzéseinket fejezte ki, és nagyon tetszett mindenkinek.”[38]
 

Borból két tábori levelezőlapot írt feleségének. Az elsőt július 23-án, házasságkötésük évfordulójára: „…a házassági évfordulónkon nagyon-nagyon Veled leszek…” A második, egyben utolsó levele augusztus 16-án kelt: „…köszönöm Édes az együtt töltött kilenc évet…”

Augusztus elején a Lager Rhönbe szállítják, fogfájását kezelni.

Augusztus 29-én a közeledő szovjet hadsereg és a jugoszláv partizánok támadásai elől a Lager Heidenau foglyait erőltetett menetben a Lager Brünnbe irányították át. Ennek hatására írta Erőltetett menet című versét. Itt két hetet töltött, sáncépítésen dolgozott. Szeptember 15-én a központi táborba, a Lager Berlinbe vezényelték a két fentebb említett tábor lakóit.

A Lager Berlinből két lépcsőben indultak haza a munkaszolgálatosok. Radnótit eredetileg a második menetoszlopba osztották be, de egy emberséges tiszt áttette a korábban induló első csoportba. A második csoportot pár nap múlva felszabadították a partizánok, s mindenki megmenekült. Az első csoport létszáma ellenben erősen megfogyatkozott, mire elérte a nyugati magyar határt.

Csoportjának indulása előtt Radnóti noteszéből – a Bori noteszből – különálló lapokra lemásolta a lágerben írott öt versét – Hetedik ecloga, Levél a hitveshez, A la recherche…, Nyolcadik ecloga, Erőltetett menet –, s ezeket átadta barátjának, Szalai Sándornak (1912–1983), a későbbi szociológus professzornak, hogy őrizze meg és vigye haza.

Szeptember 17-én útnak indult Radnóti munkaszolgálatos csoportja. Az útvonal: Bor, Lager Heidenau, Žagubica, Krepoljin, Petrovac, Mala Krsna, Požaverac, Smederovo (Szendrő), Belgrád, Zemun (Zimony), Pančevo (Pancsova), Jabuka, Glogny, Opovo, Perlez, Titel, Újvidék, Szenttamás, Čenej (Csenej), Vrbas (Újverbász), Kula, Crvenka (Cservenka). Őrzésüket Cservenkán a magyar kerettől a német SS vette át. Október 7-éről 8-ára virradó éjszaka az SS hétszáz és ezer közötti munkaszolgálatost végzett ki. Radnóti a második Razglednica alá a következő keltezést írta: „Cservenka, 1944. okt.[óber] 6.”

Cservenkán kétfelé vált a csoport, s Radnótié minden bizonnyal a következő útvonalon haladt tovább: Vepőd, Ószivác, Sombor (Zombor), Bezdán, Kiskőszeg, Darázs, Mohács. Radnóti a Harmadik Razglednica alá a „Mohács, 1944. okt.[óber] 24.” keltezést írta. Mohácsról marhavagonban utaztak Szentkirályszabadjára, itt írta a negyedik, az utolsó Razglednicát, egyben utolsó versét, amelynek keltezése: „Szentkirályszabadja, 1944. okt[óber] 31.” Szentkirályszabadján az SS-től a bori keret vette vissza a foglyok felügyeletének irányítását.
 

Szentkirályszabadja után nem ismerjük Radnóti sorsát, nem tudjuk, mi történt vele Abdáig. A Szentkirályszabadjától Abdáig tartó útvonalról is eltérnek a vélemények.
 

1944. október 30-án, a temesvári Déli Hírlap nevű újság Költők a szögesdrót mögött főcím alatt egy egész lapon közölt válogatást a bori deportáltak verseiből, Radnótitól a Hetedik eclogát és az A la recherche-t. A Hetedik eclogának itt Az alvó tábor a címe. A két költeményt Szalai Sándor, Radnóti bori fogolytársa tette közzé a közül az öt vers közül, amelyeket a költő külön papírlapokon adott át neki, hogy őrizze meg és vigye haza. Szalai a második bori menetoszlopba került, s ezeket a foglyokat a partizánok kiszabadították. Szalainak sikerült átjutnia Romániába, s Temesváron megjelentetett két verset Radnótitól. Ekkor Radnóti még élt.
 

1944. november 4-én a Győr megyei Abda község határában a végsőkig kimerült költőt agyonlőtték. Beteljesültek rajta a negyedik Razglednica sorai: „Tarkólövés. – Így végzed hát te is…”
 

1946-ban megjelent posztumusz kötete, a Tajtékos ég. A kötet tervét Radnóti állította össze, de végső formáját feleségétől, Gyarmati Fannitól kapta. Ő egészítette ki a kötetet a Szalai Sándornak 1944 nyarán Borban, külön lapokon átadott „bori” versekkel, s került bele a Levél a hitveshez, a Hetedik ecloga, az Erőltetett menet, a Nyolcadik ecloga, és az A la recherche.

1946. június végén az abdai tömegsír exhumálásakor, személyi dokumentumok, levelek, fényképek között előkerült notesza, a bori notesz, benne a bori versekkel. A Szalai Sándornak átadott öt költeményen kívül újabb öt, csak itt olvasható verssel – a Gyökérrel és a négy Razglednicával – bővült az életmű.

1946. június 25-én a győri zsidó temetőben, huszonegy társával együtt elhantolták Radnóti exhumált holttestét. Ez volt Radnóti második temetése.
 

1946. augusztus 12-én Gyarmati Fanni Ortutay Gyula, Tolnai Gábor és Baróti Dezső társaságában Győrbe utazott, hogy azonosítsa férje másodszor exhumált holttestét. Az abdai tömegsírról egy szamárkórót tépett le: „Egy kórót téptem a gödörről, ami összevissza hányt földdel ott árulkodott előttünk. Miklós sokkal hitelesebb sírjának éreztem, mint azt, ami majd itt adódik Pesten.”[39]
 

1946. augusztus 14-én harmadszor temették el Budapesten a Kerepesi úti temetőben, a 41. parcella 41. számú sírjába. A gyászszertartást hajdani professzora, lelkiatyja, Sík Sándor végezte. A barátok nevében Ortutay Gyula búcsúztatta.